„Bemutatjuk…” rovatunk fókuszában:
Soltész Gábor, természetgyógyász, ivóvíz szaktanácsadó

Sajnos egyre gyakrabban és több felől halljuk, hogy gond van a vezetékes ivóvíz minőségével.

Elég, ha a példa kedvéért csak a 2006-os miskolci vízszennyezésre vagy a 2005-ös dorog-esztergomi hulladék égetőmű által okozott szennyeződésre utalok…

Azonban ezek az esetek csak a jéghegy csúcsát jelentik, amikor egyszerre több százan, ezren betegszenek meg, de mi van azokkal az esetekkel, amikor „csak” nem tudja az ember, hogy mitől fáj a hasa, mitől van a hasmenése, mitől fáj a feje, mitől van egyre több koraszülött, egyre több ekcémás kisgyerek, stb…

Nézzük meg röviden, melyek azok a tényezők, melyek a fent említett tünetegyütteshez és problémákhoz

vezethetnek.

Pár éve készített az Állami Számvevőszék egy jelentést a magyarországi vízminőség ellenőrzés helyzetéről, idézet ebből: „ A vízminőséggel kapcsolatos adatok gyűjtésének, rendszerezésének nincs felelős gazdája. A magyar szabvány a víz minőségére 64 paramétert ír elő, melyből mindössze 11-et mérnek rendszeresen. Ezért is fordulhat elő olyan esemény, mint a szekszárdi vízszennyezés.”
Vagy a miskolci, vagy a dorogi, vagy…….

Tehát valami már a vizsgálatnál nem stimmel.

Ezt igazolja az idézetben szereplő szekszárdi vízszennyezés, amikor is egy igencsak mérgező anyagot, ún. diklóretilént találtak a vezetékes ivóvízben.

A problémát tetézi, hogy ezt az anyagot nem az illetékes hatóság fedezte fel az ivóvízben, hanem a Pannónia Sörgyár külföldi tulajdonosa, aki a vízmintát kivitte külföldre és ott vizsgáltatta be.

Ő ugyanis figyelt arra, hogy milyen minőségű vízből készítteti a sörét. Ha ezt a külföldi vizsgálatot nem teszi meg, mind a mai napig ezzel a veszélyes anyaggal fertőzött vizet fogyasztják a helyi lakosok.

Hányféle anyag mutatható ki az ivóvízben?

A legóvatosabb becslések szerint is minimum 800 féle.

Ha ebből a minimális 800-ból a magyar szabvány szerinti 64 paramétert mérnék, még akkor is maradna bőven mérendő, vizsgálandó mennyiség. De még ennyit sem vizsgálnak…

Mióta beléptünk az Európai Unióba, ránk is vonatkoznának az uniós előírások. Azok pedig tudomásom szerint ennek a 64 paraméteres értéknek nagyságrendileg a tízszereséről szólnak, ami érthető is, mivel az ipari, mezőgazdasági és egyéb környezeti terhelés jelentősen megnőtt az utóbbi évtizedekben.

Bécsben például már 2005-ben csak a mezőgazdasági irtószerekből minimum 50 félét figyeltek az ivóvízben, ugyanis nagyon magas a nehézfém szennyezés a folyókba engedett szennyvízben.

Miből, honnan ered ez a sokféle veszélyes anyag az ivóvizünkben?

Az ok kettős.

Egyrészt ered a nem megfelelő minőségű szennyvíztisztításból, amelyet visszaengedünk élővizeinkbe (felmerül a kérdés, hogy vajon még mennyire „élőek”), másrészt az ezekből vételezett ivóvíznek szánt víz elavult technológián alapuló kezelésén.

Például Budapesten a szennyvíz 55, de egyes számítások szerint akár 80%-a is a mai napig tisztítás nélkül kerülhet vissza a Dunába, a többit pedig csekély hatékonyságú mechanikai tisztítás után engedik bele a folyóba. És Magyarországon nem Budapest van a legrosszabb helyzetben….

Vannak városok, amelyek a mai napig tisztítás nélkül engedik vissza a szennyvizet a természetbe.

A vízmű pedig elavult technológiával szűri ivóvizünket, ülepítik, ami azt jelenti, hogy a nagyobb, durvább szennyeződéseket (5 mikron részecske méret felett) megfogják, az ennél kisebb részecskék jönnek tovább az ivóvizünkbe.

Sőt, a szolgáltató annak érdekében, hogy megóvja az elavult csőhálózatot például a korróziótól, még 23 féle egyéb vegyszert adagol ivóvizünkbe. Mintha a benne lévők nem lennének elegendőek….

Úgy látszik, a csövek védelme fontosabb, mint az emberek egészsége.

Mik azok az elemek, amelyek többek között jelen lehetnek az ivóvízben?

2006. januárjában indult a hazai folyók illetve ivóvizek gyógyszertartalmának vizsgálata, felmérése, amelyet az ELTE Környezettudományi Kutatóközpontja végez, elemezvén, hogy a jelenleg használatos szennyvíztisztítási technológiák milyen hatásfokkal szűrik ki a gyógyszereket.

Miért kezdték el vizsgálni a különféle vizek gyógyszertartalmát?

Azért, mert nyugat-európában már tíz éve mérik, hogy valóban megtalálhatóak az élő- és ivóvizekben, és kimutatták azokat a kedvezőtlen változásokat, amelyeket előidéznek az élővilágban, amelynek része maga az ember is.

Mely gyógyszereket mutatják ki leggyakrabban vizeinkben?

Amelyeket a lakosság a legnagyobb mennyiségben fogyaszt: szívgyógyszerek, altatók, fájdalomcsillapítók, stb…..

És még nem beszéltünk a női hormonokról. Magyarországon nagyságrendileg két millió nő fogyaszt fogamzásgátló tablettát. Ezek maradványai a vizelettel úgyszintén visszakerülnek az élővizekbe, majd megkaphatjuk újbóli fogyasztásra a csapvízen keresztül korra, nemre való tekintet nélkül.

Nem véletlen az egyre több nemi identitási problémákkal küzdő ember, az egyre több terméketlen férfi, meddő nő… Egyszerűen felborul az emberek hormonháztartása.

És a hormonokat, gyógyszermaradványokat a vízből még a biológiai lebontású szennyvíztisztítás sem képes eltávolítani. Ez teljesen érthető, hiszen ezek nagy része mind mesterséges vegyi anyag, amit semmi sem képes lebontani…

Ezeken kívül mi minden fordulhat elő még ivóvizünkben?

Esetenként vírusok, baktériumok, nitrát, ugye a mindenki által ismert klór, a már említett nehézfémek, vegyszerek, növényvédő szerek, a vízkő….hogy csak a legfontosabbakat említsem.

És a vízmű azt az egynéhány elemet is hol méri?

A saját telephelyén. Nem a fogyasztónál, ami kikerül a csapon keresztül. Kérdés, hogy mi minden adódik még az ivóvízhez, mire elérkezik a fogyasztóhoz az elöregedett csőhálózatokon keresztül, melyről előszeretettel oldja a klór a lerakódásokat vagy akár magát a csövet is.

És elég sok helyen mind a mai napig vas- sőt ólomcsövek vannak…

Ezért nem javasolják egyes gyerekorvosok a csapvíz fogyasztását a csecsemők, kisgyerekek számára….

és hoznak számukra forgalomba nagytisztaságú bébi vizeket, amelyeket például a gyógyszertárakban lehet kapni…

De utalhatnánk a szépségápolásra is.

Akár külsőlegesen, akár belsőlegesen.

Nem mindegy milyen vízzel tisztítjuk bőrünket, mert tisztítani csak a tiszta víz képes.

Arról nem is beszélve, hogy az igazi szépség belülről fakad. Amint Hermész mondta annak idején, „amint bent, úgy kint”.

Tehát ha belül tiszta a szervezetünk (amit ugye leginkább a tiszta ivóvíz fogyasztásával tudunk elérni), akkor ennek kedvező hatásai a bőrünkön is meg fog látszódni…

Sokan mondják nekem, főleg kismamák, anyukák, hogy ők bizony felforralják a vizet és úgy adják a gyermekeiknek, így azzal semmiféle gond nem lehet.

Vizsgáljuk meg a kérdést kicsit alaposabban:

A csapvíz forralása mindösszesen a vízben található baktériumokat pusztítja el, de a méreganyagaik az egyéb szennyeződésekkel: a nehézfémekkel, a vegyi anyagokkal, a hormonokkal, a gyógyszermaradványokkal együtt mind-mind benne maradnak az ivóvízben.

Gondoljuk csak végig: mi történik akkor, ha egy edényben felrakunk vizet forralni a tűzhelyre: pont az értékes része, maga a víz távozik (elpárolog), viszont a szemét ott marad az edényben, egy még töményebb, koncentráltabb formában.

Utána pedig ezt adjuk a gyereknek….

És a vízben található klórról még nem is ejtettünk szót, amelyet jelenleg is az ivóvizek fertőtlenítésére használnak Magyarországon.

Biztos, hogy erre a klórra akkora szükségünk van? Valóban ez az egyetlen módja ivóvizünk fertőtlenítésének?

Szinte még mindenki emlékszik arra, hogy például a világháborúban mire is használták a klórgázt az egymás ellen harcoló felek… Hát nem arra, hogy megóvják egymás egészségét.

Most pedig ezt kapja az ember az ivóvizébe. Külsőleg-belsőleg egyaránt.

Egy amerikai tanulmány szerint a klór magas szintje az ivóvízben növeli annak kockázatát, hogy a várandós nők elvetélnek vagy koraszülött, illetve születési rendellenességben szenvedő gyermeket hoznak a világra. Szép kilátások a jövő nemzedék számára…

Egyes szakemberek szerint kedvezőtlenül hat a pajzsmirigy működésére, pusztítja a bélflórát, sőt rákkeltő hatású is lehet.

Külsőleg pedig bőrön keresztül is képes felszívódni, és bizony manapság egyre több a bőrbeteg ember; például a kisgyerekek körében nő leginkább az ekcémások száma…amelynek hátterében felfedezhető a klór kellemetlen hatása. Sok ember, főleg a hölgyek panaszkodnak, hogy fürdés után kiszárad a bőrük… had áruljam el, hogy nem a víztől.

Kozmetikus legyen a talpán (mint például Gyöngyi), aki helyre tudja hozni ezeket a károsodásokat.

Emellett amikor például meleg vízben zuhanyozunk, felszabadulnak bizonyos klór vegyületek, az úgynevezett trihalometán gázok, amelyek a légző rendszeren keresztül kerülnek be az emberi szervezetbe.


Ezen kellemetlen hatások végett tőlünk nyugatabbra már más, kíméletesebb eljárásokat használnak az ivóvizek fertőtlenítésére.

Ezek után akkor milyen minőségű folyadékra lenne szükségünk: jó minőségű folyadékra, amely alacsony ásványi anyag tartalmú és minden szennyeződéstől mentes. Az, hogy minden szennyeződéstől mentes legyen teljesen érthető, de mit is jelent az, hogy ivóvizünknek alacsony legyen az ásványi anyag tartalma?

Először is nézzük meg, hogy az emberiség régebben milyen vizeket fogyasztott:

Felszíni, lágy vizeket: források, patakok, folyók vizét, amelyek könnyűek és alacsony ásványi anyag tartalmúak voltak. Ugyanis erre van „kitalálva” az emberi szervezet.


Ezeket a vizeket azonban már elszennyezte az emberiség, így bizonyos gyártók felszín alatti, nagyon kemény és magas ásványi anyag tartalmú vizeket hoznak forgalomba palackozott formában.

Mi a fő gond ezekkel a vizekkel? Az, hogy túlzott ásványi anyag mennyiséget tartalmaznak, szervetlen formában. Ugyanis hogy keletkeznek ezek a vizek?

Úgy, hogy a csapadék átszivárog a kőzetrétegeken, feloldja ezeket a kőzeteket, így a keletkezett víz tele lesz oldott kőzettartalommal és a keménysége is többszöröse lesz mind az egészségügyi határértéknek, mind a berendezéseinket is tönkre tevő csapvízének.


Kivonat a Dash Consult Köln, 2004. decemberében elkészült tanulmányából:

„Az ásványvizekkel kapcsolatos fő probléma az, hogy az ásványvizekben lévő ásványi anyagok szervetlenek (nem organikusak). Igaz, hogy elfogyasztásukkal ezen anyagok bejutnak a vérünk keringési rendszerébe, de nem hatolnak be sejtjeinkbe, mert a sejthártya nem ereszti át őket.

A sejthártya az ásványi anyag belső fizikai minősége alapján dönt az anyagfelvételről és sejtjeink csupán a már megkötött, és ez által szervessé vált ásványi anyagokat veszik fel. Az ásványi anyagok megkötéséhez ún. transzporterekre van szükségünk, pl. növényekre, gyümölcsökre, tejre stb. Ezek az anyagok ugyanis képesek szerves kötésben megkötni a szervetlen ásványi anyagokat.

A szervezetünk csupán szerves formában, a tápanyagokban oldva tudja felvenni az ásványi anyagokat, vízből közvetlenül nem!”

A túlzott mértékű szervetlen ásványi sókat így a szervezet kénytelen valahová kirakni, például az erek falára, a vesékbe, az izületekbe, stb. komoly problémákat okozván, emellett gyorsítják az öregedési folyamatokat is (Dr. med. M. Schmidt).

Ezért Nyugat-Európában előnyben részesítik az alacsony ásványi anyag tartalmú olasz-francia gleccservizeket.


Ezeknek a vizeknek azonban meg is kérik az árát rendesen, kényelmetlen a cipelésük, tárolásuk otthonunkban; a hosszú szállítás és a műanyag palackban töltött idő pedig a víz minőségének nem tesz jót…

Akkor hogyan tudunk mégiscsak garantált tisztaságú vízhez jutni otthonunkban elérhető áron?

Ivóvizünket a talajból illetve a felszíni vizekből nyerjük. Felhasználás előtt szükséges mechanikailag, kémiailag és biológiailag is megtisztítani.

Bevezetésként ismételjük át, hogy melyek azok a szokásos módszereink, amelyekkel kezeljük manapság az ivóvizünket, és amelyekről sajnos a mai napig sokan azt gondolják, hogy megfelelnek a fenti követelményeknek és hatásosan eltávolítják a szennyező, mérgező anyagokat.

• Forralás: maga az értékes vízgőz távozik (bizonyos baktériumok és vírusok elpusztulnak – de a holttestük a méreganyagaikkal együtt benne maradnak a vízben), így a folyamat végén a szennyezőanyagokat egy még töményebb, koncentráltabb formában kapjuk meg.

• Ipari szűrés: nem teljes körű tisztítás, csak részmegoldás. A nagyobb, lebegő szennyeződéseket (5 mikron felett) eltávolítja a vízből, azonban az ennél kisebb összetevők mind-mind benne maradnak a vízben.

• Klórozás: igencsak elavult és egészség károsító technológia.

Két véglet létezik az ivóvíz kezelését illetően:

Az egyik véglet a pár elemre korlátozott szűrés: asztali kancsószűrő, csapra szerelhető szénszűrő vagy például vízlágyítás ioncserélő módszerrel. A másik véglet, a teljes körű tisztítás: például a desztillálás és fordított ozmózis technológia.


Először is nézzük az alapvető különbségeket a szűrés és a tisztítás között, ugyanis sokan a kettőt összekeverik (sokszor még a szűrőket forgalmazók is víztisztítónak nevezik készülékeiket), és egy egyszerű mechanikai vagy szénszűrőről is azt gondolják, hogy minden szennyeződéstől mentes vizet biztosít.

Szűrés: bizonyos részecskenagyság felett megfogja a vízben található szennyezőanyagokat, azonban ezeket elkezdi raktározni, előbb-utóbb ezekkel telítődik, és amikor ez bekövetkezik, egyrészt már nem látja el a szűrési funkcióját, másrészt a felhalmozott szennyezést visszamoshatja a vízbe. A szűrők közül az aktív szénszűrő, amely a leghatásosabb.

Milyen anyagoktól szűri meg egy aktív szénszűrő a vizet?

Például a baktériumoktól, a mérgektől, a klórtól, a szín és íz anyagoktól.

Milyen anyagoktól nem szűri meg a vizet? A nehézfémektől, a hormonoktól és gyógyszermaradványoktól, a vírusoktól, a vízkőtől, a nitráttól és például az azbeszttől.

Tisztítás: a legismertebb és legeredményesebb víztisztítási technológia a fordított ozmózis rendszer.

Ennél a technológiánál a készülék egyszerűen kettéválasztja a vizet: a tiszta víz belekerül egy tartályba, a szennyeződéseket viszont egyből eltávolítja a rendszerből. Nem gyűjti, nem raktározza a szemetet, semmi esély sincs arra, hogy visszakerüljenek a szennyező anyagok a vízbe.

Milyen anyagoktól tisztítja meg a vizet az ozmózis membrán? Mindentől, a vízen kívül. 99,8%-ban eltávolítja például a vírusokat, a baktériumokat, a nitrátot, a klórt, a hormonokat, a gyógyszermaradványokat, a nehézfémeket, a vegyszereket, a növényvédő szereket, a vízkövet, és például az azbesztet.

Hogyan és mikor fejlesztették ki ezt a technológiát?

Az 50-es, 60-as években a NASA fejlesztette ki haditechnikai célokra. Lemodellezték, hogy a növényekben a sejtfalon keresztül hogyan „közlekednek” a különböző anyagok, és elkészítették ezt a nagyon finom szerkezetű membránt.

Összehasonlításul, amint említettem, a szolgáltató 5 mikron felett szűri a vizet. Az ozmózis membrán szemcse mérete viszont 0,0001 mikron…

Ezen a méreten semmi más nem képes áthatolni, csak maga a tiszta vízmolekula. Tehát a membrán egyszerűen kettéválasztja az adott folyadékot vízre, és a benne lévő szennyező anyagokra, amelyeket egyből eltávolít a rendszerből. Ez az egyetlen olyan technológia, amelyik saját magát tisztítja.

Szokták tőlem kérdezni, hogy jó-jó, mindent eltávolít a vízből, de egyúttal a hasznos anyagokat, többek között az ásványi anyagokat is kiveszi a vízből.

Ahogy a cikksorozat előző részeiből kiderül, a vízben már nem igazán vannak a vízen kívül hasznos anyagok. Így ezeket mindenképpen el kell távolítani. Az ásványokkal kapcsolatosan pedig leírtam, hogy a vízben (főleg a palackozott vizekben) szervetlen ásványok, magyarul kőzetek vannak, amelyek fogyasztása nem előnyös az ember számára; az ásványokat szerves formában, a táplálkozással szükséges biztosítanunk testünk számára.

A még mindig kétkedők megnyugtatására a készülékre szerelhető egy ásványadagoló patron, amely szerves formában adagolja a garantált tisztaságú vízbe az ásványi anyagokat.

Észak-Amerikában a 70-es évektől kezdve használják lakossági célra a fordított ozmózis technológiával előállított alacsony oldott anyag tartalmú vizeket (tehát több millió ember fogyasztja), amelyeket egyrészt palackozva is lehet kapni, másrészt nagyvárosokban ezzel a eljárással tisztítják az ivóvizet.

Magyarországon hol lehet találkozni ezzel a technológiával?

Például az egészségügyben: vese dialízisnél ezt a technológiát használják, magas vérnyomás kezelésére, így állítják elő az igazi, nagytisztaságú bébi vizeket, és a gyógyszergyárak is ezt használják.

Jelentős mértékben használják az élelmiszeriparban (ahol adnak arra, hogy az ilyen eljárással tisztított vízből készített ételek és italok íze, aromája jobban érvényesül), és mást ne mondjak, a világ összes hadserege a mai napig a fordított ozmózis technológiát használja; ezt az eljárást használják az űrhajókon, a tengerjárókon és a tengeralattjárókon a tengervíz tisztítására is, tehát mindenhol, ahol garantált tisztaságú ivóvízre van szükség.

Remélem, hogy segíthetek abban, hogy hosszútávon élvezhessék a garantált tisztaságú víz előnyös élettani hatásait.

Soltész Gábor

természetgyógyász, ivóvíz szaktanácsadó

7-TISZTA FORRÁS Kft.

www.csaktisztaforrasbol.hu

info@csaktisztaforrasbol.hu

06-1/999-01-74

Tiszta vizet öntünk a poharadba mi is!

Szépségszalonunkban nem csak a kozmetikumok méreganyag mentesek,
hanem a víz is!

Érkezésedkor speciálisan tisztított, ásványi anyagokkal dúsított vízzel készült capuccinóval, teával kínálunk, mely természetesen fordított ozmózis elvén működő tisztító berendezéssel készül.

Szeretettel várunk:

Gyöngyi, Niki, Andrea